Webshopunkban cookie-kat használunk, melyek segítenek abban, hogy az Önnek nyújtott szolgáltatásaink a lehető legjobbak legyenek. A webhely további használatával elfogadja a cookie-szabályzatunkban foglaltakat, melyet az információk menüpontban talál.
Elfogadom
Menü

Ismerjétek meg a III. Drónfotópályázat 2020 zsűrijeit VOL 4.

Ismerjétek meg a III. Drónfotópályázat 2020 zsűrijeit VOL 4.

Negyedik interjú alanyunk Ajpek Orsolya


OLVASD TOVÁBB

Negyedik interjú alanyunk Ajpek Orsolya:

MyActionCam: Rövid bemutatkozás, ki is vagy?
Orsi: Ajpek Orsi vagyok, fotóriporter és képszerkesztő. Az utóbbi 7 évben az Index szerkesztőségének voltam a tagja, de kollégáimmal együtt én is felmondtam július végén. Ez egy szuper csapat volt, a jövőben is szeretnénk együtt dolgozni, ezért szeretnénk egy új lapot indítani közösen, Telex néven. Egy nagy, független és sokszínű hírportált szeretnénk létrehozni, ehhez gyűjtünk most támogatást az olvasóinktól.  

MyActionCam: Mióta fényképezel?
Orsi: Felnőttként kezdtem fényképezni, kb. tizenöt évvel ezelőtt. Őszintén szólva akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer fotóriporterként fogok száguldozni, az országban történő legfontosabb eseményeket dokumentálva.

MyActionCam: Milyen fajta stílust képviselsz, és milyet szeretnél még kipróbálni?
Orsi: Riporter vagyok, nem tartom magam fotóművésznek. A kedvenc műfajom a szubjektív dokumentarizmus, azaz amikor azon a határon lehet egyensúlyozni, ami az objektív valóság (ha egyáltalán ilyen létezik) és a személyes megélés között húzódik. Sok portrét is fényképezek, de ezek általában interjúhelyzetben készülnek, szívesen kipróbálnám magam a kicsit lassabb, konstruáltabb portréfotózásban is.

MyActionCam: Mitől lesz szerinted egyedi egy kép?
Orsi: Ha van mögötte gondolat, mondanivaló, valamiféle felfedezhető szándék. Engem az esztétika önmagában nem tud maradandóan megragadni.

MyActionCam: Mi a véleményed a fotózás jelenlegi helyzetéről, ahol szinte bárki tud már jó képet készíteni (a technika rendelkezésre áll)?
Orsi: Ma már akár egy telefonnal is lehet szuper minőségű képeket készíteni, a közösségi oldalak pedig elég jó elérésű publikációs felületet nyújtanak. Azzal, hogy széles körűen elérhető lett a fotózás, sokkal több tehetség tud előjönni, napi szinten lehet nagyon erős képekkel, sorozatokkal találkozni. Másfelől viszont elképesztő mennyiségű digitális szemét is termelődik. Én nem tudnék és nem is akarnék állást foglalni abban, hogy ez a fajta változás jó-e vagy nem, mennyiben erodálja a vizualitást ez a fajta képözön. Az biztos, hogy nagyon érdekes figyelni, merre halad a közízlés, mit tart a többség jó vagy szép képnek aktuálisan, milyen típusú és tartalmú fotók keltik fel leginkább a figyelmet, és gyűjtik be a legtöbb like-ot.

MyActionCam: Technika, vagy tudás? Miért?
Orsi: Ha nem ismerem a technikát, ami kezemben van, valószínűleg ki sem tudom használni a lehetőségeit. A fényképezőgép az eszköz, ami segít létrehozni azt, amit szeretnék megmutatni, ezért nem mindegy, milyen gépet használok. De az eredmény nem csak ettől függ, hiszen szinte mindegy, milyen eszköz van a kezemben és milyen felkészült vagyok technikailag, ha nincs mit megmutatnom, mert nincs mondanivalóm.

MyActionCam: Melyik volt a legnehezebben elkészített projekted? Mitől volt nehéz? (sokat kellett várni, sokszor kellett újra készíteni stb.)
Orsi: Nem tudok ilyet kiemelni, minden nagyobb munkámnak, projektemnek megvoltak a sajátosságai. Olyan van, hogy nem éppen ideális körülmények között (sötét, szakadó eső stb) kell dolgoznom, de számomra inkább jelent kihívást, amikor nagyon gyorsan kell bizalmat építenem az alannyal, akit fényképezek, vagy egyéb módon van jelen nagyobb emocionális nyomás.

MyActionCam: Mire vagy a legbüszkébb saját munkáid közül? (nem feltétlen a legjobb képre gondoltam itt, hanem inkább a kép elkészülésének a történetére)
Orsi: Inkább úgy fogalmaznék, hogy van olyan munka, aminek nagyon örülök, hogy csinálhattam. Kaptam lehetőséget, időt és minden egyes alkalom, amikor a projekttel foglalkoztam, adott annyit vissza, hogy volt kitartásom tovább folytatni, menni újra és újra. A tatai Szent Gergely Lakóotthon autista lakóiról és segítőikről készült sorozat, vagy a Dávid Kriszta paralimpikon történetét bemutató nagykép például ilyenek.

MyActionCam: Melyik saját fotód a kedvenced, és melyiket szereted a legkevésbé (ha van ilyen)?
Orsi: Nincsen kedvenc saját fotóm, viszont sok olyan képem van, amiről azt gondolom, hogy megcsinálhattam volna jobban is.

MyActionCam: Mit tanácsolsz egy kezdőnek, hogy lehet jobb fotós? (Mennyiség, vagy inkább minőség?)
Orsi: Mindenkinek más az útja, nehéz általános érvényű dolgokat tanácsolni. Nekem a kitartás, a bátorság és a rengeteg hiba, amiből tanulni igyekszem a legfontosabb útitársaim a tanulásban.

 

Orsi további munkásságairól ezekben a cikkekben is olvashatsz:

A Hableány-tragédiája

Ez az én négygenerációs családom

Megállás nélkül csak öltöztetem

Neohippi törzs járta táncát Nógrádban

Balaton sound system

Menekülés határok nélkül

 

Keresés